A nyitófilm a Columbus című filmdráma volt, amely a modernista építészetéről híres indianai városról kapta a címét. A modernista épületek a film központi elemei: de vajon csak díszletként szolgálnak vagy alakítói is a történetnek? – tette fel a kérdést a vetítést követően Dr. Nádasi Eszter a közönségnek.
Az élettereinkről, az ember és a környezet viszonyáról szól az Uzsokimozi új évada. A sorozat szerkesztője, Dr. Nádasi Eszter médiakutató hat olyan filmet válogatott össze, amelyek azt vizsgálják, hogyan hat ránk a tér, amelyben létezünk – az épített közegtől kezdve egészen a természeti ökoszisztémáig. A féléves tematika egyik kulcskérdése, hogy mitől érezzük magunkat jól vagy éppen rosszul ott, ahol vagyunk.
A nyitófilm március 31-én a Columbus című, 2017-ben bemutatott dráma volt, amely a történet színterét adó, modernista építészetéről híres indianai városról kapta a címét. A film egyik főszereplője egy koreai származású férfi, akinek itt kell maradnia, miután az édesapja, az elismert egyetemi professzor, kómába esik. Megismerkedik egy itt élő fiatal nővel, aki Columbusért és az építészetért is rajong: közös sétáik során nemcsak a környezetüket fedezik fel, hanem a saját életükben rejlő lehetőségeket is újraértelmezik. A modernista épületek a film központi elemei: de vajon csak díszletként szolgálnak vagy alakítói is a történetnek? – tette fel a kérdést a vetítést követően Dr. Nádasi Eszter a közönségnek. A válasz egyöntetűen az utóbbi volt.
A kamera sokat időz a külső és belső tereken, az épített elemeken éppúgy, mint a parkokon. Precízen és tudatosan komponált, szép képek mutatják meg a várost: mintha építészeti fotográfiákat látnánk – emelte ki Dr. Hory Gergely építész, kutató, egyetemi adjunktus, a vetítést követő beszélgetés vendége. A szakértő elmondta, hogy a filmben látott építészeti irányzat a 20. század első évtizedeiben alakult ki, a megváltozott társadalmi igényekre adott válaszként. A vidékről a nagyvárosokba áramló, gyárakban elhelyezkedő munkások és családjaik korábban zsúfolt, sötét és levegőtlen lakásokban éltek. A modernizmus viszont napfényes, átszellőztethető otthonokban, átlátható terekben gondolkodott. Ebből a nézőpontból tehát igenis sok köze van az egészséghez, az emberi jóléthez – hangsúlyozta Dr. Hory Gergely. Ez a történeti áttekintés a film egyik visszatérő gondolatára is reflektál, mely szerint az „építészet gyógyító művészet”. Az idézetet a művészet és a gyógyítás oldaláról is körüljárta a beszélgetés, melynek során a szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy mára számos környezetpszichológiai kutatás vizsgálja az épített környezet hatásait.
A film azonban egy másik ponton is összekapcsolódott a gyógyítással: a kórházi filmklub valósága a filmvásznon szereplő kórházzal találkozott, mintha a tér egyszer csak ott folytatódott volna. A fiktív kórház belső felépítése, berendezése sokakban kelthet ismerős érzést. Látjuk a folyosót, ahol a hozzátartozók várakoznak, majd a férfi főszereplő eljut oda, hogy a kórteremben felolvas a kómában fekvő apjának, holott korábban teljesen eltávolodtak egymástól érzelmileg és földrajzilag egyaránt. A kórházak építészetével kapcsolatban az építész szakértő kiemelte, hogy ezen a területen tervezőként számos komoly, egészségügyben specifikus követelménynek kell megfelelni.
Dr. Hory Gergely a beszélgetés végéhez közeledve felidézte azt a jelenetet a film első feléből, amikor a női főhős idegenvezetői tárgyilagossággal, művészeti és történeti szempontból mutatta be az épületeket. A történet épülésével, a személyes történetek kibontakozásával azonban ez a távolságtartás átalakult: nemcsak benne, hanem a férfi főszereplőben is, akit váratlanul sodort ide az élet – az idegenségből otthonosság vált.