Ugrás a tartalomra

Már nem is túl távoli jövő? - ilyen volt a januári Uzsokimozi

UM

A disztópikus jövőkép, amelyet a Gattaca című film 1997-ben, a bemutatás évében előrevetített, a tudomány fejlődésének hatására több szempontból is egyre közelebb kerülhet a valósághoz, legalábbis a technológiai megvalósíthatóság terén. Ezzel a gondolattal indult a januári Uzsokimozi beszélgetése, a két résztvevő, Dr. Laki Beáta bioetikával foglalkozó szakember és Dr. Nádasi Eszter médiakutató-újságíró pedig segített a nézőknek megérteni, hol tart és milyen kérdéseket vet fel ma a genetika.

Az amerikai sci-fi egy olyan korban és társadalomban játszódik, ahol alapvetés a genetikailag tökéletes ember, az orvostechnikai eszközökkel pedig már a születéskor megállapítható a várható élettartam és a különböző betegségre való hajlam. A főszereplő, Vincent gyerekkori álma eljutni az űrbe, erre azonban semmi esélye sincs, ugyanis természetes úton fogant, és nem tartozik a „tökéletesek” csoportjába. Vincent ugyanakkor elszánt, és minden eszközzel igyekszik megvalósítani a célját. Dr. Laki Beáta, aki egyetemi oktatóként gyakran utal a hallgatóknak a Gattacára, összehasonlította a filmet és a valóságot. Míg a filmben a tudomány eredményeit a társadalom optimalizálására használták, a valóságban a gyógyításban jut egyre jelentősebb szerephez a genetika: a mesterséges megtermékenyítés ma már sok meddő párnak segítség, dinamikusan fejlődött a preimplantációs genetikai diagnosztika, a daganatos betegségek kezelésében sokat jelenthet a génterápia. A kilencvenes évek végén még sokkal kevesebb volt a tudás és az információ mindezekről.

A film főszereplője, bár „selejtnek” számít, mégis többször kimenti a tengerből genetikailag tökéletes testvérét. Mit jelent a biológiai determinizmus, milyen pszichológiai következményekkel jár, mit határoz meg a genetika és mit tud ezen változtatni a szocializáció – ezeket a kérdéseket vitatták meg az Uzsokimozi nézői. Dr. Laki Beáta azt is felvetette, miként mozdítja el a betegség és egészség közti határvonalat a tudomány fejlődése. A film főszereplője például balkezes, ezt évtizedekkel ezelőtt korrigálni próbálták, ma viszont már kifejezetten balkezeseknek is gyártanak használati tárgyakat.

A Gattaca egy homogén világot mutat be: a társadalom tagjai egyenruhában járnak, életük kiszámítható és nyomon követhető. A nézőket ezzel kapcsolatban az is foglalkoztatta, hogy mit veszíthetünk a sokszínűség megszűnésével.

A sci-fi egy nyomozás története is, így aztán az elgondolkodtató kérdések mellett sok izgalmat is tartogatott. A hangulathoz illeszkedő steril, személytelen díszlet, az art decóra emlékeztető enteriőrök, a régi autók, a ballonkabátos nyomozó a film noir világát idézik. A felderítés során is két nézőpont áll szemben egymással: az elemző, motiváció után kutató rendőr és a DNS-nyomokat olvasó, a technikában bízó detektív.

A beszélgetés szavazással zárul, és kiderült, hogy a januári Uzsokimozi nézői szurkoltak Vincentnek, hogy ne lepleződjön le, és meg tudja valósítani célját, hogy eljusson az űrbe.