Mark O’Brian amerikai költő nyolcéves korában bénult le nyaktól lefelé járványos gyermekbénulás következtében, ezért vastüdőben kénytelen élni az életét, ami azonban nem akadályozta meg sem az angol szakos diploma megszerzésében, sem a szüzessége elvesztésében – azaz a minden szempontból teljes élet megélésében. 1990-ben írt újságcikke, amelyben egy szexterapeutával megélt tapasztalatairól számolt be, ihlette Ben Lewin A kezelés című filmjét. Ezt a 2012-ben bemutatott alkotást nézték meg az Uzsokimozi látogatói október 25-én.
A filmvetítés utáni beszélgetésen a fogyatékkal élés, az emberi méltóság és az intimitás kérdései kerültek szóba. Az Uzsokimozit szervező Dr. Ureczky Eszter, a Debreceni Egyetem adjunktusa, a kultúrorvostan szakértője így számol be az októberi találkozásról:
„A film két olyan témát is érint, amelyek gyakran kevés figyelmet kapnak a közbeszédben, illetve számos káros sztereotípia is kapcsolódik hozzájuk: a fogyatékkal élők mindennapi tapasztalatai, testi-társadalmi limitációi, valamint a szexualitás kérdése esetükben. Máig sokan gondolják, hogy a fogyatékkal élők voltaképpen aszexuálisok, hiszen nem ritkán kezelik őket gyermekként kiszolgáltatott helyzetük miatt. A kezelés című film számos módon hívja fel a figyelmet arra, milyen igényei, vágyai, tervei lehetnek egy fogyatékkal élő személynek, és mit jelent számukra az emberi méltóságukat tisztelő gondoskodás megélése, elfogadása.
A vetítés utáni beszélgetésben felmerült, milyen fontos különbségek vannak egy szexmunkás és egy szexterapeuta között. Az utóbbi az USA több államában olyan szociális munkás, aki kellő orvosi és pszichológiai képzés birtokában nyújt testtudatnövelő támogatást fogyatékkal élőknek. A szexterapeuta csak bizonyos számú alkalommal (6-9) találkozhat egy klienssel a túlzott személyes kötődés kialakulásának kockázata miatt, és fő feladata a pácienst hozzásegíteni egy valódi párkapcsolat kialakításához vagy a szexualitása szabad megéléséhez.
A beszélgetésben emellett szó volt a fogyatékkal élők számára hozzáférhető társadalmi terek jelentőségéről, az ápolási munka igen összetett személyes és szakmai elemeiről és a művészet, valamint a vallás segítő szerepéről (a filmben ugyanis Mark nem csupán költő, de sokat beszélget az őt gyóntató katolikus pappal is a kezelésekről).”