Sentaro, A remény receptje című film egyik főhőse egykedvűen süti a palacsintát apró üzletében, leggyakoribb vásárlói nevetgélő iskolások. Egy nap benéz egy ismeretlen asszony, Tokue, és munkát kér tőle. Többszöri elutasítás után végül a nő házi készítésű édesbabzseléje meggyőzi a zárkózott férfit, és felveszi. Hajnalban együtt fognak hozzá a különleges babzselé készítésének, és lassan az is kiderül, mi rejlik Sentaro hallgatagsága mögött, és milyen betegség lehetetlenítette el Tokue életét.
Mindenkinek van története, mondta a filmben az asszony, és a történetek kerültek a filmvetítést követő beszélgetés középpontjába is az Uzsokimozi júliusi vetítésén. Bene Ágnes gerontológus sok személyes élményt és oktatói tapasztalatot osztott meg a nézőkkel. Rámutatott, hogy a film főhősei a látszólagos különbségek ellenére nagyon is hasonlítanak egymásra: mindketten elzártan éltek. Tokue pedig nemcsak a receptet adta át a férfinak, hanem a reményt is. A beszélgetés során szóba került a megtartó közösség és az egymásra szánt idő fontossága is.