A tervezettnél több időt tölt munkával? Azért dolgozik, hogy csökkentse bűntudatát, szorongását? Stresszessé válik, ha eltiltják a munkától? Helyezte már háttérbe hobbiját, szabadidős tevékenységét vagy a testmozgást a munkája miatt? Annyit dolgozott, hogy az rossz hatással volt az egészségére? Gondolt arra, hogyan szabadíthat fel még időt a munkára? Tanácsolták már mások, hogy dolgozzon kevesebbet, de nem hallgatott rájuk?
Akik a fenti hét kérdésből legalább négyre azt válaszolták, hogy gyakran vagy mindig, munkafüggőség szempontjából veszélyeztetettek. Ezt a munkafüggőségi skálát a Bergeni Egyetem Pszichológiai Tudományok tanszékének kutatói állították össze.
Ki a munkafüggő?
A munkafüggők sokat gondolnak a munkájukra, el nem végzett teendőikre, nem tudnak „kiszakadni” a munkából, tehát amikor nem dolgoznak, rájuk tör a szorongás, idegesség, sőt szégyenérzet is. Kun Bernadette pszichológus tizenöt éve kutatja ezt a betegséget. A Munkafüggők. Az önkizsákmányolás lélektana című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a „dologtalan munkafüggő egészen egyszerűen azért érzi rosszul magát, mert számára egyetlen valódi örömöt már csak a munka tud adni”. A munkafüggő rengeteget, az elvártnál is többet dolgozik, túlórázik, mindig elérhető, és azonnal válaszol is az üzenetekre, telefonhívásra. A szakértők szerint a munkafüggő motivációja nem a pénz, hanem a megfelelési kényszer és a tökéletességre való törekvés, vagyis ő a kudarctól való félelem miatt dolgozik. A kikapcsolódás, a családdal, barátokkal töltött idő háttérbe szorul.
Kun Bernadette szerint „a munkamánia tökéletesen illeszkedik napjaink gazdasági és társadalmi rendjébe, ezért kiválóan tud rejtőzködni is. Sőt, azok, akik kizárólag a munkájuknak élnek, az alkoholbetegekkel vagy a játékfüggőkkel ellentétben sajátos módon még rengeteg dicséretet és elismerést is kapnak.” Ráadásul a közgondolkodásban a munkafüggőséghez sokkal több pozitívum tartozik: előnyös, hasznos tevékenység, amely nyilván anyagi haszonnal is jár.
Talán ijesztőbb az angol kifejezés: workaholic, amely a munka (work) és alkoholista (alcoholic) szavakból áll. A kifejezést Wayne Oates pszichológusnak, teológiai tanárnak tulajdonítják, aki 1971-ben megjelent Confessions of a Workaholic: The Facts About Work Addiction című könyvében saját munkafüggőségi tapasztalatairól számolt be. Oates szerint a munkaholistának olyan nagy mértékben van szüksége a munkára, hogy az megakadályozza személyes boldogságát, társas kapcsolatait, társas működését és negatív hatással van testi egészségére.
Hogy miben hasonlít az alkoholista és a munkafüggő? Mindkét függőség rombolja a kapcsolatokat, a családi életet, és megterhelő a függő, valamint a környezete számára. Megegyeznek a figyelmeztető jegyek is: elzárkózás a való élettől, a barátok, család figyelmen kívül hagyása, a munka és az alkohol hiánya miatti kényelmetlenség érzése. Mindkét függőség fizikai és lelki összeomláshoz vezet.
Milyen a munkafüggő?
Perfekcionista, vagyis kényszeresen törekszik a tökéletességre. Bizonyítani szeretne önmagának és a környezetének, élete fontos szereplőinek. Kun Bernadette kutatásai azt bizonyítják, hogy ez alacsony önértékeléssel jár együtt. Így aztán a munkafüggő elégedetlen, szorongó és pesszimista, érzelmileg labilisabb. Sokat rágódik azon, mit kellett volna másként csinálnia. Szeretne minél gyorsabban és hatékonyabban dolgozni, ezért egyik feladatot követi a másik.
„Nagyon nehezen lazítunk. Gyakran – ha nem mindig – érezzük szükségét, hogy még néhány feladatot elvégezzünk, mielőtt megelégednénk magunkkal, és megengednénk magunknak a lazítást. Amikor éppen befejeznénk, találunk újabbakat, melyeket be kell fejeznünk, és aztán újabbakat... Ezek az irányíthatatlan vágyak gyakran őrjítő, kényszeres munkában végződnek.” – Ez az első pontja annak a húszas listának, amely a munkafüggőség jellemzőit foglalja össze az Anonim Munkaholisták honlapján. Az összefoglalóban „mini-krízis üzemmódként”, „intenzív munkaőrületként” definiálják az állapotot, amelyben élnek, amelyből hiányzik a lelki béke, a „csak ülni és lenni” lehetősége, és amelyben úgy gondolnak magukra, „mint a legintelligensebb, legjobb képességű emberekre, vagy úgy, mint a legéletképtelenebb és legértéktelenebb emberekre a világon”. A húsz jellemzőből az is kiderül, hogy a munkafüggők mély félelme, hogy ha elengedik a kontrollt, felszínre törnek az igazi érzéseik. Úgy gondolják, hogy az emberek nem szeretik majd őket olyannak, amilyenek. A jellemzőket összefoglaló lista utolsó pontja ennyi: „Belül fáj.”
Munkafüggőség és hatásai
A munkafüggők szorongóbbak, önbecsülésük alacsony, az önmagukkal szemben támasztott elvárások viszont magasok, így aztán pszichés szempontból sérülékenyebbek. A munka mellett minden háttérbe szorul, ezért kevesebb lehetőségük van a pozitív élmények megélésére. A „munkafüggők stresszesebbek, boldogtalanabbak, kimerültebbek, több érzelmi nehézséget élnek át, és úgy összességében sokkal rosszabbul érzik magukat a bőrükben” – foglalja össze a munkafüggőség lelki következményeit Kun Bernadette, és hozzáteszi: „az egyik leggyakoribb és legnehezebben kezelhető káros következménye a munkahelyi kiégés”.
A munkafüggő akár napi tizenhat órát is munkával tölt, gép előtt ül, rendszertelenül és kapkodva étkezik, a mozgás hiányzik az életéből. Mindez a látás romlásához, hátfájáshoz, gerincbántalmakhoz, kialvatlansághoz vezet.
„Mi, az Anonim Munkaholisták a munkaholizmust betegségnek tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy ez egyrészt egy fizikai függőség az adrenalintól és más stresszhormonoktól, valamint egy viselkedési függés (process addiction) a kényszeres tevékenykedéstől. Tapasztalataink arról árulkodnak, hogy a munkaalkoholizmus betegsége progresszív, azaz súlyosbodó és potenciálisan végzetes. A munkaholisták krónikus magas stresszhormon szinttel élnek együtt, amely köztudottan hatással van a legfontosabb testfunkciókra, és zavarja a test normál helyreállító mechanizmusait.” A fizikai következményeket pedig M. D., „maga is a függésből felépülőben lévő orvos” foglalja össze az Anonim Munkaholisták honlapján:
„Idővel a hosszú, munkával töltött órák, amelyek olyan személyiségjegyek befolyása alatt telnek, mint perfekcionizmus és kényszeres aggódás, a szokásosnál nagyobb stresszel járnak. A test több szervrendszere áldozatává válhat a krónikus stressznek. A következő problémák a köztudatban is elterjedt, legtipikusabb stresszbetegségek részleges felsorolása, a szervrendszerek szerint:
• szív- és érrendszer: magas vérnyomás és szívbetegségek
• neurológiai: migrénes fejfájás és stresszes fejfájás
• pszichiátriai: depresszió, szorongásos zavar, kémiai függőség
• vázizomzati: hát- és más izomfájdalmak, ismétlődő stressz-szindróma
• bélrendszer: fekély, vastagbélgyulladás
• légzőszervrendszer: nehézlégzés, stressz okozta asztma
• immunológiai: csökkent immunitás, fertőzésérzékenység, lehet rák is
• nemzőszervek: szexuális diszfunkció/impotencia, menstruációs szabálytalanság, koraszülés
• fogazat: fogveszteség a fogcsikorgatás következményeként
• bőr: pszoriázis
És nem utolsósorban: a kutatások abba az irányba mutatnak, hogy van kapcsolat az elfojtott érzelemkifejezés és a rák kialakulása között.”
Mit lehet tenni?
A technika fejlődése, a mobiltelefon, internet használata, a járvány miatti home office lehetősége, a munkahelyi túlterheltség, a kulturális minták és a társadalmi megítélés is akadályozza a munkafüggőség felismerését. Előfordul, hogy egy másik probléma megoldása, például a párterápia vezet el a betegség felismeréséhez. Kun Bernadette szerint bárki tehet a munkafüggőség megelőzése ellen: „ha legalább a saját hétköznapi életvitelében, társas érintkezéseiben és kommunikációjában kitartóan dolgozik a munkafüggőség pozitív mítoszának lerombolásáért”.
Felhasznált irodalom
Workaholism: the addiction of this century
Kun Bernadett: Munkafüggőség. Az önkizsákmányolás lélektana, Athenaeum, 2022
Anonim Munkaholisták
Amy Morin: 7 signs you may be a workaholic